A halasztott adó fogalma és alkalmazása
A 2024. évi számviteli törvény-módosítások egyik legnagyobb jelentőségű változása, hogy a globális minimumadó harmonizálása révén a halasztott adó a magyar számvitelben is megjelent, vagyis a magyar beszámolókban is kimutatható. Ugyan a szakmában ez új fogalom, a nemzetközi vagy más nemzeti számviteli keretelvekkel foglalkozó szakemberek számára mégsem ismeretlen.
A halasztott adó fő célja azoknak a jövőbeli adópozícióknak a kimutatása, amelyek a beszámolóban kimutatott eszközök és kötelezettségek számviteli értékelésének a nyereségadó alapjára gyakorolt átmeneti hatásából keletkeznek.
A halasztott adó a magyar számvitelben egy választási lehetőség és már a 2023. évi beszámolóra is alkalmazható, és a későbbiekben is lehet mellette dönteni, de alkalmazása esetén ezt a döntést a számviteli politikában rögzíteni kell. Úgy szükséges eljárni az első üzleti évben történő alkalmazása esetén, mintha a társaság mindig is alkalmazta volna a halasztott adó intézményét. Ilyenkor az eredménytartalékkal szemben kell felvenni azokat a nyitó halasztottadó-követeléseket, illetve halasztottadó-kötelezettségeket, amelyek már az előző év fordulónapján is fennálltak volna.
Kinek éri meg alkalmazni?
Azon társaságoknak érdemes élni ezzel a lehetőséggel, akiknek a valós kép bemutatása szempontjából fontos, hogy az adott számviteli értékelések milyen jövőbeli adóhatásokkal bírnak.
Azoknak a gazdálkodóknak, amelyek egy multinacionális cégcsoport tagvállalatai, azért is érdemes mérlegelnie ezt az opciót, mert a nemzetközi gyakorlatban a halasztott adó ismert dolog, így alkalmazásával csökkenhetnek az eltérések a hazai előírások szerint készült beszámoló számai és a konszolidációhoz szolgáltatott IFRS, vagy más számviteli keretelvek szerint készített adatok között. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a magyar számviteltől eltérő IFRS számviteli értékelési elvek miatt közel sem biztos, hogy egy adott társaság esetén ugyanaz a halasztottadó-követelés vagy -kötelezettség keletkezik a magyar számvitel és az IFRS-ek szerinti beszámolókban.
A halasztott adó fogalma
A hakasztott adó lényegében a halasztottadó-követelés vagy halasztottadó-kötelezettség az adott évi beszámolóban bemutatott eszközök és források, vagy egyedi adóalap-csökkentési jogosultságoknek (elhatárolt veszteség, illetve adókedvezmények) a következő adóévek nyereségadó-alapjára gyakorolt összevont hatása, amelyet a következő évek átlagos nyereségadókulcsával számolunk ki.
A halasztott adó esetében az eszközök és források választott vagy alkalmazandó számviteli értékeléseinek jövőbeli adóhatásáról beszélünk.
halasztottadó-követelés a következő adóévekben visszatérülő adó esetén,
halasztottadó-kötelezettség pedig a következő adóévekben fizetendő adó esetén keletkezik.
A halasztottadó-követelést vagy halasztottadó-kötelezettséget minden fordulónapon újra ki kell számolni, és az előző üzleti évben kimutatott halasztottadó-követeléshez vagy halasztottadó-kötelezettséghez képest történő összevont változást az eredménykimutatásban az adófizetési kötelezettségek között egy külön halasztottadó-különbözetek soron kell kimutatni.
Átmeneti különbözetek és végleges eltérések
Csak olyan, nyereségadó-alapot módosító tételeket lehet figyelembe venni, amelyeknek átmeneti hatása van az adóalapra, azaz a következő években visszafordulnak. Egyszeri, végleges nyereségadó-alapot módosító tételek, mint a „nem a vállalkozás érdekében felmerülő költségek” (pl. bírságok), nem vehetők figyelembe a halasztott adó számításakor.
Az olyan, számviteli értékelésben alkalmazott választási lehetőségeket – mint például az értékhelyesbítés –, amelyek sem a számviteli adózás előtti eredményre, sem a nyereségadó alapjára nincsenek hatással, nem lehet figyelembe venni.
Így számítható ki a halasztott adó
Számba lehet venni egyenként azokat az eszközöket, céltartalékokat, kötelezettségeket, illetve még fel nem használt elhatárolt veszteségeket, adókedvezményeket, melyeknek hatása lesz a következő évek adóalapjára. A kumulált különbözetek várható nyereségadókulccsal számolt értéke lesz a halasztottadó-követelés, illetve halasztottadó-kötelezettség. Ebben az esetben jellemzően nem egy adott évi nyereségadó alapjának módosító tételeiről beszélünk.
Ezt legjobban a számviteli mérleg–adómérleg egymás mellé állításának módszere szemlélteti, amelynek alkalmazása során a beszámoló minden tételét bemutatjuk egy számviteli és egy adómérlegoszlopba. Így minden eszköz és forrás számviteli könyv szerinti értékét és az adótörvény szerinti nyilvántartási értékét egymás mellé helyezzük, és ezekre a halmozott számviteli és adóértékek közötti különbözetekre számoljuk a várható nyereségadókulccsal a halasztottadó-követelést vagy halasztottadó-kötelezettséget.
A halasztott adó a beszámolóban
Egyéb adónemekhez hasonlóan a halasztottadó-követelést és halasztottadó-kötelezettséget a mérlegben vagy az eszköz vagy a forrás oldalán, összevontan, nettó módon kell kimutatni.
A halasztott adó lehetőségének bevezetésével a számviteli törvény szerinti mérlegséma és a az eredménykimutatás séma is bővül.
Az összevontan keletkező halasztottadó-követeléseket a „befektetett eszközök” között kell egy külön soron, míg az összevontan keletkező halasztottadó-kötelezettségeket a „hosszú lejáratú kötelezettségek” között egy új soron kell bemutatni.