Ügyvezető jogállásának meghatározása

Az ügyvezetők jogállásának meghatározását övező kérdéseket egy példán keresztül igyekszünk megválaszolni.

Egy kft. társasági szerződésében rögzítésre került, hogy a tag az ügyvezetést munkaviszonyban látja el. A társas vállalkozás tagjai azonban a taggyűlési jegyzőkönyvben és a taggyűlés határozatában később – anélkül, hogy a társasági szerződés módosítására sor kerülne – már azt rögzítik, hogy a tag az ügyvezetést nem munkaviszonyban, hanem megbízással látja el. A vezető tisztség ellátására vonatkozó döntésük ilyen irányú megváltoztatása olyan esetekben jellemző, amikor az ügyvezető egyidejűleg heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban is áll. Mivel a Tbj. nem rendelkezik kifejezetten arról, hogy elsődlegesen milyen okirat (társasági szerződés, taggyűlési határozat) alapján kell meghatározni, hogy a tag az ügyvezetést melyik jogviszonyban látja el, így felmerülhet a kérdés, hogy:

Amennyiben a társas vállalkozás természetes személy tagja látja el az ügyvezetést, akkor a fenti esetben az ügyvezetői tisztségre tekintettel a Tbj. 6. § (1) bekezdés a) pontja alapján munkavállalóként minősül biztosítottnak? (Mivel a társasági szerződés kifejezetten erről rendelkezik, és a társasági szerződést az ügyvezető jogállása vonatkozásában nem módosították a tagok.)

A gazdasági társaság vezető tisztségviselői feladatát – a társasággal kötött megállapodása szerint – megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban láthatja el.

A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. § 21.5. pontjában foglaltak szerint társadalombiztosítási szempontból a betéti társaság, a közkereseti társaság és a korlátolt felelősségű társaság természetes személy tagjai társas vállalkozónak minősülnek, ha a társaság ügyvezetését nem munkaviszony alapján látják el. Kivétel ez alól, ha a személyes közreműködésre tekintettel a vezető tisztségviselő már társas vállalkozónak minősül. Ezen utóbbi esetben az ügyvezetésre tekintettel a Tbj. 6. § (2) bekezdése szerinti ún. választott tisztségviselői jogviszony jön létre.

Elmondható tehát, hogy a vezető tisztségviselői jogviszony társadalombiztosítási szempontból munkaviszonyt vagy társas vállalkozói jogviszonyt, illetve választott tisztségviselői jogviszonyt eredményezhet.

Fontos megjegyezni, hogy a társadalombiztosítási jogviszony önmagában nem létezik, az minden esetben az alapjául szolgáló jogviszonyra épül.

A munkajogviszony – mint valamennyi kötelem – egy meghatározott jogi tény joghatása. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 42. §-a kifejezetten rögzíti, hogy a munkaviszony munkaszerződéssel jön létre. A munkajogviszonyt keletkeztető jogi tény tehát a munkaszerződés, azt önmagában sem a társasági szerződés, sem a közgyűlési határozat nem alapozza meg. (Egy esetleges adóhatósági ellenőrzés során, az eset összes körülményének mérlegelésekor természetesen a társasági szerződésben rögzítetteket is figyelembe kell venni.)

A Tbj. 6. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő munkaviszonyban álló személy biztosítottnak minősül. A biztosítás – ha a Tbj. eltérően nem rendelkezik – az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől, annak megszűnéséig áll fenn. Az Mt. szerinti munkaviszony fennállásának ideje alatt az ügyvezetést ellátó tag – a Tbj. 6. § (1) bekezdés a) pontja alapján – mint munkaviszonyban álló személy lesz biztosított, de csak abban az esetben, ha erről a felek munkaszerződést kötöttek.