Hány órát dolgozhat egy nap a munkavállaló?
A munkaviszony egyik alapvető eleme, hogy a munkavállaló mennyit dolgozik, melynek kereteit egyrészt a felek megállapodása, a törvény, és esetleg a kollektív szerződés határozza meg.
De hány órát dolgozhat egy nap a munkavállaló és melyek a napi munkaidő szabályai?
A napi munkaidő
A napi munkaidő meghatározása a munkavégzés alapvető időbeli feltételének meghatározását jelenti, melyről rendszerint a munkaszerződésben állapodik meg a munkáltató és a munkavállaló.
A napi munkaidő kifejezi, hogy egy napra vetítve a munkavállaló mennyi időre bocsátja a munkáltató rendelkezésére munkaerejét. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy napon adott esetbe ennél többet nem dolgozhat.
A napi 8 órás munkaidőt nevezzük általános teljes napi munkaidőnek.
Amennyiben a munkaszerződésben a napi munkaidőről nem rendelkeznek a felek, akkor a munkaviszony automatikusan általános teljes munkaidőre jön létre.
A felek bizonyos esetekben megállapodhatnak arról, hogy a teljes munkaidőt nem az általános 8 órában, hanem ennél hosszabb időben határozzák meg – ez a hosszabb teljes munkaidő legfeljebb 12 órás lehet. Ennél hosszabb teljes munkaidőben akkor lehet megállapodni, ha
a dolgozó készenléti jellegű munkakört lát el;
vagy a dolgozó a munkáltató vagy a munkáltató tulajdonosának hozzátartozója.
A felek nemcsak az általánosnál hosszabb teljes munkaidőben, hanem rövidebb teljes munkaidőben is megállapodhatnak (pl. a teljes napi munkaidő 6 óra). Ez nem keverendő össze a részmunkaidővel, részmunkaidő esetén ugyanis a felek nem teljes munkaidőben, hanem a teljes napi munkaidőnél rövidebb munkaidőben állapodnak meg.
A részmunkaidő és az általánosnál rövidebb teljes munkaidő között lényeges különbségek vannak. Például:
Az általánosnál rövidebb teljes munkaidő esetén a dolgozónak ugyanannyi bér jár, mint az általános teljes munkaidős dolgozónak, mivel mindkettő teljes munkaidő.
Ezzel szemben, aki részmunkaidőben dolgozik, az a teljes munkaidőre jutó bérnek csak arányos részét fogja kapni.
A munkaidő beosztása
A munkaidő beosztásának joga alapvetően a munkáltatót illeti meg. Nem kizárt azonban, hogy a felek a munkaszerződésben a munkaidő beosztására vonatkozó szabályokban is megállapodjanak. Ez esetben a munkáltatónak e megállapodást is tiszteletben kell tartania.
A munkaidő beosztásánál a munkáltatónak figyelemmel kell lenni többek között:
a napi és heti pihenőidőre;
a pihenőnap szabályaira;
a munkaidő vasárnapra vagy munkaszüneti napra történő beosztásának szabályaira;
az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményeire;
a munka jellegére;
méltányos mérlegelés alapján a munkavállaló érdekeire.
Általános munkarend esetén a munkáltató a munkaidőt a hét 5 napjára, hétfőtől-péntekig oszthatja be, azaz általános teljes munkaidő esetén azt határozza meg a munkáltató, hogy hétfőtől-péntekig az egyes munkanapokon a napi 8 órát mikor dolgozza le a munkavállaló.
A munkáltatónak van lehetősége arra is, hogy a munkaidőt egyenlőtlenül ossza be. Ez leggyakrabban akkor fordul elő, ha a munkáltató munkaidőkeretet alkalmaz (pl. 2 havi munkaidőkeretre összesen 336 órát határoznak meg). Ekkor a munkáltató az egyes munkanapokra eltérő mennyiségű munkaidőt oszthat be, például egyik napra 4 órát, másik napra 10 órát.
Mennyi az egy munkanapra beosztható munkaidő?
A napi munkaidő mértéke tehát nem arra szolgál, hogy meghatározza, hogy egy munkanapra mennyi munkaidő osztható be.
A munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje főszabály szerint 4 óránál rövidebb nem lehet. Kivételt képez a részmunkaidő, amikor 4 óránál rövidebb is lehet az adott napra beosztott munkaidő.
A beosztás szerinti napi munkaidő főszabály szerint legfeljebb napi 12 óra lehet. A beosztás szerinti legmagasabb heti munkaidő pedig 48 óra. Ezeket a maximumokat túlóra elrendelésével sem lehet túllépni.
Kivételesen, a felek írásbeli megállapodása alapján a beosztás szerinti napi munkaidő legfeljebb 24 óra, a heti munkaidő legfeljebb 72 óra lehet. (Ilyen megállapodás csak akkor köthető, ha a munkavállaló készenléti jellegű munkakört lát el, vagy a dolgozó a munkáltató vagy a munkáltató tulajdonosának hozzátartozója). A megállapodást a munkavállaló a naptári hónap utolsó napjára, munkaidőkeret elrendelése esetén pedig a munkaidőkeret utolsó napjára 15 napos határidővel felmondhatja.