Tőkehelyzet rendezése kölcsön-tőke konverzióval
Bármely gazdasági társaság működése során előfordulhat, hogy a társaság saját tőkéje a törzstőke törvényben meghatározott minimális szintje alá csökken. Ilyen esetekben a tulajdonosok több lehetőség közül választhatnak a pótbefizetéstől a végleges pénzeszközátadáson keresztül az átalakulásig, de akár az értékhelyesbítés alkalmazása is szóba jöhet.
Tőkehiányos esetekben sokszor ésszerű tőkehelyzet rendezési lehetőség a kölcsön-tőke konverzió – abban az esetben, ha van fennálló kölcsöntartozás a tulajdonosok felé, mellyel pénzmozgás (és a kapcsolódó bankköltségek felmerülése) nélkül juthatunk el az ideális állapothoz.
A saját tőke pótlása a tulajdonosok felé kimutatott kötelezettségek (jellemzően tagi kölcsön) konverziójával tulajdonképpen a tagi kölcsön apportálását jelenti. A Ptk. a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás definícióját az alábbiakban határozza meg:
Nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként követelés is szolgáltatható, ha azt az adós elismerte, vagy az jogerős bírósági határozaton alapul.
A társaság tagja tehát a társaság részére nyújtott kölcsönből származó követelését tőkeemelés keretében a gazdasági társaság részére rendelkezésre bocsáthatja.
A konverzió lépései:
a társasági szerződés módosítása;
a nem pénzbeli hozzájárulásnak a társaság rendelkezésre bocsájtása;
cégjegyzékbe történő bejegyzés.
A tagi kölcsön saját tőkévé konvertálása egy esetleges adóhatósági ellenőrzés során biztosan vizsgálat tárgyát képezi, így erre különösen figyelni kell. A társasági adóról szóló törvény az adózás rendjéről szóló törvényhez hasonlóan meghatározza az adóelőny elvi szintű fogalmát, ami kimondja, hogy
az adókötelezettséget, az adót befolyásoló adóelőny annyiban alkalmazható, érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló jogügyletet valós gazdasági, kereskedelmi okok alapozzák meg.
A társasági adóról szóló törvény 1. § (2) bekezdése szerint az adóelőny érvényesíthetősége nem csupán abban az esetben kizárt, ha a jogügylet célja kizárólag az adóelőny elérése, hanem akkor is, ha az adóelőny elérése uralja a jogügyletet, ha az döntően az előny elérést célozza.
Tekintettel arra, hogy az adójogviszonyokban a szerződéses jogügyletet valódi tartalma szerint kell minősíteni, az adóhatóság jogkörében eljárva a tagi kölcsön konverziót átminősítheti elengedett kötelezettséggé, ha az eset összes, egyedileg felmerülő körülményére figyelemmel azt állapítja meg, hogy a kölcsön-tőke konverzió tényleges célja nem a cég működését szolgálta, csupán a tagi kölcsön ellenérték nélküli elengedését.
Ebben az esetben a nyújtott tagi kölcsön átminősíthető végleges pénzeszköz átadássá, és bevételként számolandó el. Ekkor ezen tétel a társasági adó tekintetében természetesen adóalapot növelő tételként jelentkezik és az ellenőrzés a társaság kárára társasági adó adónemben adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, adóbírságot és késedelmi pótlékot állapíthat meg.
A társaság adóoptimalizálásra vonatkozó magatartása csak akkor jogszerű, ha nem valósít meg a jogalkotói szándékkal ellentétes adóelkerülést, vagyis nem ütközik a rendeltetésellenes joggyakorlás alapkövetelményébe.
Ennek megállapítására mindig az adott ügyben releváns összes körülményt kell (együttesen) értékelni. A tagoknak, tulajdonosnak jogában áll eldönteni, hogy kölcsönből vagy tőkéből finanszírozzák a társaságot. A kölcsön egy jellemzően rövidebb távú finanszírozási forma, míg a tőke a pénz hosszú távú rendelkezésre bocsátását jelenti. Az esetleges gazdasági kilengések hatására a tulajdonos dönthet úgy, hogy a vállalatfinanszírozási szerkezet finanszírozási arányain módosít. A kölcsön-tőke konverziós ügyletek minősítésére mindezek hatással vannak.
Ha a tagi kölcsön apportként történő rendelkezésre bocsátása, a jegyzett tőke és tőketartalék apporttal történő megemelése a végelszámolási eljárás alatti gazdasági tevékenység elvégzése céljából válik szükségessé bizonyíthatóan, a kölcsön–tőke konverzió nagy valószínűség szerint nem ütközik a rendeltetésszerű joggyakorlás elvébe.
A kölcsön-tőke konverzióból eredő adókockázat valamelyest csökkenthető egy kétlépcsős, de azért időben is elváló megoldással: amikor a tőkeemelést ténylegesen rendelkezésre bocsátják, a tőkeemelést pedig a tagi kölcsön visszafizetésére használják fel. Ez a megoldás azonban többlet bankköltséggel jár és itt is szem előtt kell tartani a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét.