KATA módosítás - adójogi és munkajogi aspektusok

Fontos kérdések a Kata jogszabály-módosítás tartalmáról, a munkaviszony és a vállalkozás elhatárolásáról, illetve a módosítás várható hatásairól.

A kata szerinti adózás népszerűségének oka, hogy a Katatv. 8. §-a értelmében egy főállású kisadózó – például egyéni vállalkozó – havi 50 000 Ft, egy nem főállású kisadózó pedig havi 25 000 Ft tételes adót fizet. Az előbbi tételes adó megfizetése esetén a kisadózó a Katatv. 9. § szerint mentesül többek között a személyi jövedelemadó és járulékok megállapítása, bevallása és megfizetése alól.

Ugyan a kata adózási mód nem csak az egyéni vállalkozók számára áll nyitva, a statisztikák alapján jól látható egy párhuzamos növekedés a kata adózási forma és az egyéni vállalkozások között, így a kata jogszabályi rendelkezéseinek a módosítása az egyéni vállalkozókat érinti leginkább.

2021. januárjától jön a 40 százalékos adó

A fix és alacsony összegű tételes adó 12 millió forint összegű kisadózói bevétel értékhatárig áll fenn, efelett a kisadózó a 12 millió forintot meghaladó rész után 40 százalékos mértékű adót fizet. Ebben nem történt jogszabályi változás.

A Katatv 8. §-a 2021. januárjától - többek között - azzal egészül ki, hogy „ha az Art. szerinti kifizető a tárgyévben ugyanazon kisadózó vállalkozásnak az év elejétől összesítve 3 millió forintot meghaladó összegű bevételt juttat, a 3 millió forintot meghaladó összegű juttatás után 40 százalékos mértékű adót fizet”.

A Katatv. ezen új rendelkezése lényegében arra az esetre reagál, amikor a kata szerint adózó adóalany éves szinten túl sok bevételhez jut egy adott szerződéses partnerétől. Fontos kiemelni, hogy a Katatv. új rendelkezései értelmében ezt a 40 százalékos mértékű adót a kifizető – és nem a kisadózó – állapítja meg, vallja be és fizeti meg, kivéve, ha a kifizető külföldi. Ebben az esetben a belföldi kisadózót terhelik mindazon kötelezettségek, amelyek az előbbiek szerint a kifizetőt terhelnék. Az értékhatárt meghaladó összeg bevallására és befizetésére a törvény külön határidőt ír elő.

A kétszer adózás elkerülése és bizonyos munkajogi szempontú megfontolás miatt az ugyanazon kifizetőtől kapott 3 millió forint feletti 40 százalékos adó alapjába tartozó értéket az éves 12 millió forintos értékhatár számításánál figyelmen kívül kell hagyni.

Vállalkozó vagy munkavállaló?

A Katával kapcsolatban sokszor felmerül a valójában munkavállalóként dolgozók egyéni vállalkozói formában történő „foglalkoztatása”. Foglalkoztatása, mert a munkáltatók olyan egyéni vállalkozóval kötnek polgári jogi – így különösen megbízási vagy vállalkozási – szerződést, akik valójában a jogviszony tartalma szerint munkaviszonyban állnak az adott munkáltatóval, vagy legalábbis munkaviszonyban kellene állniuk.

A munkáltató így igyekszik a munkabér megfizetésével járó költségeit csökkenteni, valamint a munkaviszonnyal összefüggő kötöttséget a saját javára feloldani (például a szabadságra való jogosultság, munkaidő-szabályok, munkavédelmi rendelkezések, felmondási tilalmak és korlátozások).

Az egyéni vállalkozó számára pedig mindez azért lehet előnyös, mert a munkáltatónak a munkáltatásra szánt költségkeretét nem az ő munkaviszonyban való foglalkoztatásával összefüggő járulékok emésztik fel, hanem a rá szánt összeget kézhez kapja.

A jogviszony minősítésének problémaköre

A munkaviszony explicit fogalmát a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) nem rögzíti. A törvény 42. §-a mindössze annyit tartalmaz, hogy a munkaviszony munkaszerződéssel jön létre. Ugyanakkor vannak esetek, amikor a felek formálisan nem munkaszerződést kötnek, valójában mégis munkaviszony áll fenn közöttük. Ilyen esetben az Mt. 27. § (2) szerinti leplezett megállapodásról van szó, így ezt a szerződést a tényleges tartalma és nem az elnevezése, illetve megjelölése alapján kell megítélni. Az, hogy valójában mely polgári jogi jogviszony minősíthető át munkaviszonnyá, arra az Mt. nem ad instrukciókat.

A Munka Törvénykönyve is cáfolja azt, hogy e fogalmi elemek mechanikusan értelmezhetőek volnának minden esetben: a felek munkaviszony keretében is megállapodhatnak abban, hogy a munkavállaló a saját eszközével, saját otthonából, kötetlen munkarendben dolgozik és ez pedig nem cáfolja meg azt, hogy a felek között munkaviszony jött létre. Így ennek ellentéte sem jelenti okvetlenül a munkaviszony fennállását.

Az eset összes körülményei mellett azonban valamilyen állandó minősítő jegynek fenn kell állnia akkor, ha munkaviszonyról beszélünk. A jogirodalom is úgy tartja, hogy ez az állandó minősítő jegy az önállótlan, illetőleg az alárendelt munkavégzés. Éppen a munkaviszony ezen hierarchikus függőségi jellege indokolja azokat a munkavállalókat védő, sokszor eltérést nem engedő rendelkezéseket, amelyek a jogszabályokból – így például az Mt.-ből – kiolvashatók.

Uniós szinten az Európai Unió Bíróságának is az a következetes gyakorlata, hogy bár a tagállami munkavállalói fogalmak között eltérés lehet, mégis szükséges olyan minimum „minősítő jegyeket” meghatározni, amelyek minden nemzeti jog számára értelmezhetők és elfogadhatók. Az Európai Unió Bírósága a következő objektív minősítő jegyeket nevesíti: munkavállaló az a természetes személy, aki meghatározott ideig más javára és irányítása alatt díjazás ellenében szolgáltatást nyújt.

Ki minősít és mi alapján?

A bírósági jogviszony-minősítés nagyfokú körültekintést és alapos mérlegelést igényel. Egy jogviszony munkaviszonnyá történő átminősítésére a bíróság mellett lehetősége van a munkaügyi hatóságnak a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 1. § (5) alapján, azonban ehhez érdemi szempontokat a jogalkotó – azon túl, hogy a felek egyező akarata sem vonhatja ki a munkajog szabályai alól a megállapodást – nem ad meg.

A Katatv. 14. §-a foglalkozik a kiadózó vállalkozó jogviszonyának a munkaviszonytól való elhatárolásával: a Katatv. rögzíti, hogy amennyiben a jogügylet a kisadózó és harmadik személy közötti munkaviszonyt leplez, adózási és egyéb jogkövetkezményeket e törvénytől eltérően a munkaviszonyra irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani.

Ennek keretében a törvény lehetővé teszi, hogy az adóhatóság ellenőrzési eljárás keretében bizonyos törvényben rögzített minősítő jegyek figyelembevételével az ellenkező bizonyításáig vélelmezze azt, hogy a felek között munkaviszony jött létre. Ha az alábbi minősítő jegyek közül a kisadózó legalább kettőt bizonyít, akkor a munkaviszonyra vonatkozó vélelem megdönthető.

A kisadózói minősítő jegyek közé tartozik például, ha

• a tevékenységet nem kizárólag személyesen végezte;

• naptári évi bevételének legalább 50 százalékát nem a törvény szerint adatszolgáltatásra köteles személytől szerezte;

• e személy a teljesítés módjára nem adhatott neki utasítást;

• a tevékenységhez szükséges eszközöket nem e személy szolgáltatta;

• a tevékenység kifejtésének rendjét nem e személy határozza meg;

• a tevékenység végzésének helye a kisadózó birtokában áll, vagy egy harmadik személy bocsátotta a kisadózó rendelkezésére.

A jogszabályi kritériumok hibáját azonban a mostanában egyre népszerűbb otthoni munkavégzés is jól szemlélteti: a távmunkának mint az Mt.-ben rögzített atipikus munkaviszonynak fogalmi jellemzője a kötetlen munkarend, sokszor a munkavállaló birtokában álló eszköz otthonról végzett munka, a felek megállapodása alapján a munkavállaló eszközével történő munkavégzés, valamint a feladat meghatározásra korlátozódó utasításadási jog.

Ez alapján máris négy vállalkozói minősítő jegyet sikerült felsorolni, melyek megcáfolják azt, hogy akár legalább kettőnek a fennállása alkalmas arra, hogy a munkaviszony vélelmét megdöntse.

A 2021. január 1-től hatályos új rendelkezésekből egyértelműen kitűnik az a jogpolitikai szándék, hogy a jogalkotó a leplezett megállapodásokat kívánja visszaszorítani úgy, hogy a kifizetőt – azaz a kvázi munkáltatót – terheli adófizetési kötelezettséggel.

Az új rendelkezéseknek azonban számos negatív következménye is lehet:

• A jogalkotó a kisadózókra vonatkozó adózási szabályok szigorításakor figyelmen kívül hagyja azokat a vállalkozókat, akik nagyobb összegű ellenérték fejében kevesebb partnerrel dolgoznak, és éppen ezért elképzelhető, hogy a kisadózó ugyanazon kifizetőtől éves szinten 3 millió forintot meghaladó bevételre tesz szert. Mivel ilyen esetben automatikusan, kvázi büntetésszerűen adófizetési kötelezettség terheli a kifizetőt, a jövőben törekedni fog arra, hogy egy adott kisadózóval szerződve ne lépje át ezt az összeget.

• További jövőbeli hátrány lehet azonban a számlázások és így a szerződéses viszonyok bonyolultabbá válása. Vélhetően mindenki igyekszik majd elkerülni azt, hogy valamely kifizetővel éves szinten 3 millió forintot meghaladó üzleti kapcsolatban legyen. Az egymással szoros kapcsolatban lévő kisadózók és kifizetők a jövőben akár pókhálószerű keresztbe számlázásokkal is igyekezhetnek majd elkerülni a fenti összeghatár elérését egy adott kisadózóval szemben.