Szívességi munka vs. munkaviszony – pár dolog, amire érdemes figyelnünk

Szívességi munkáról abban az esetben beszélünk, amikor egy családtag vagy barát, ismerős besegít az otthoni munkálatokba vagy a vállalkozásba ellenszolgáltatás nélkül, önkéntesen és alkalomszerűen - ebben az esetben a munkavégzés alapja a jóbaráti vagy családi kötelék. Amennyiben a munkavégzésre rendszeresen vagy díjazásért cserébe kerül sor, akkor már munkaviszony jön létre, annak minden tartalmával, előírásaival együtt, beleértve a járulékfizetési kötelezettséget is.

A szívességi munkák alapvető jellemzői, hogy

• ellenérték nélkül, szívességi alapon, segítségképpen zajlanak, családi köteléken, rokoni, jószomszédi, baráti kapcsolatokon alapulnak;

• az ellátandó feladat folyamatossága, ismétlődő jellege, rendszeressége ezekre a munkavégzésekre nem jellemző, tipikusan egyszeri, alkalmi jellegű, néhány órás munkákról van szó;

• a felek munkaidőt, munkakört nem kötnek ki, a segédkezők bármikor elhagyhatják a helyszínt, pihenhetnek, érkezésük is belátásukra van bízva.

Ezek a munkavégzések általában néhány órát, illetve 1-2 napot (tipikusan hétvégi napokat) vesznek igénybe.

Felmerül a kérdés, hogy mi minősül ellenértéknek:

• a pénzbeli kifizetés mellett a természetbeni (szociális) juttatás is ellenértéknek minősül, így például szállás, élelem, tűzifa stb. 

• a nagyobb, előzetes megállapodás szerinti mennyiségű, a munkáért cserébe adott gyümölcs, alapanyag, építőanyag stb. is ellenértéknek minősül, mivel a munkát végző éppen ezért vállalja az adott tevékenység elvégzését. 

• Szintén ellenértéknek minősül, ha tartozást dolgoznak le, mivel az elvégzett munkának pénzösszegben kifejezhető értéke van. 

Ugyanakkor nem munkabér, ha a jelenlévők olyan gesztusértékű viszonzást kapnak, amely nem áll arányban az elvégzett munkával, mindössze figyelmességnek tekinthet (például meghívást kap egy finom ebédre).

Hiába állapodnak meg abban a felek, hogy szívességi munkáról van szó, önmagában ez nem elegendő, a jogviszonyt ugyanis a tartalma szerint kell megítélni. Amennyiben az magán hordozza a munkaviszony jellemzőit, rendszeres fizetés ellenében és függőségi viszonyban (utasítás, irányítás mellett) történik, abban az esetben az foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak minősül még akkor is, ha közeli hozzátartozókról van szó. 

Egy lehetséges megoldás: ingyenes megbízási szerződés

Ha a családtagunkkal, ismerősünkkel arra az elhatározásra jutunk, hogy a tevékenység ellátására ellenszolgáltatás nélkül kerül sor, de a szívességi munka a fentiek szerint nem lehetséges, a Ptk. 6:280. § szerinti ingyenes megbízási szerződés megkötésére is sor kerülhet. Ennek megfelelően ingyenes megbízási szerződés keretében foglalkoztatható a családtag bejelentési, illetve járulékfizetési kötelezettség nélkül.

Fontos,  hogy valóban megbízási jogviszonyról legyen szó, és az valóban ne viselje magán a munkaviszony jegyeit, azaz ne legyen alá-fölérendeltségi viszony, a megbízott saját eszközeivel végezze a munkát és a teljesítéshez akár más személyt is igénybe vehessen.

A szerződési szabadság elvéből adódóan ugyan a felek maguk dönthetik el, hogy egymással munkaviszonyt vagy megbízási jogviszony létesítenek, azonban a jogszabályok hatálya alól egyező akarattal sem vonhatják ki magukat, így figyelembe kell vegyék az alábbi sajátosságokat.

A munkaviszonyra jellemző, hogy

• a munkavállaló munkavégzése munkabér ellenében történik;

• a munkakörbe tartozó feladatok elvégzésére irányul;

• a munkaszerződésben meghatározott helyen, előírt munkaidőben, személyesen, folyamatosan és rendszeresen, a munkáltató széles körű ellenőrzési joga mellett.

Munkaviszony esetén a munkavégzés időtartamát, a munkarendet, a munkaidő-beosztást – kollektív szerződés rendelkezése hiányában – a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) által szabályozott korlátok között a munkáltató határozza meg.

Megbízási jogviszony esetében

• a feladat elvégzésének kizárólag a határidejét, vagy teljesítési részhatáridőket, illetve az ügy ellátásának időpontját állapítja meg a megbízó.

• A munkaidő nincs beosztva, a munka elvégzéséhez szükséges időt a megbízott saját maga szervezi, maga határozza meg a feladat által megkívánt módon.

Mindezt nem érinti az a körülmény, ha például a megbízási szerződés alapján ellátandó feladatot egy, a megbízó által meghatározott időpontban kell teljesíteni (például a színházi előadás kezdete, konferencia időpontja).