Visszakérhető a behajthatatlan követelések áfája?
Az Európai Bíróság két áfa témában hozott, behajthatatlan követelésekkel kapcsolatos döntése nagy port kavart – ezek közül az egyik ítéletben megfogalmazott bírósági álláspont megalapozott reményt adhat a nagy összegű behajthatatlan követeléssel rendelkező magyar vállalkozások számára is az áfakötelezettség megítélése kapcsán.
A vevői nemfizetés és az adóalapcsökkentés lehetősége
A HÉA-irányelv alapján egy társaság adóbevallásának benyújtásakor:
elállás;
a teljesítés meghiúsulása;
utólagos árengedmények;
és teljes vagy részleges nemfizetés esetén
az adóalapot a tagállamok által meghatározott feltételek szerint megfelelő mértékben csökkenteni kell. Az irányelv ugyanakkor eltérési lehetőséget biztosít a tagállamok számára a teljes vagy részleges nemfizetés esetére előírt utólagos adóalapcsökkentési kötelezettségtől.
Két bírósági ügy – az Enzo di Maura-ügy, illetve a magyar vonatkozású Almos-ügy – kapcsán felmerül a dilemma, hogy az Irányelvben a tagállamok számára biztosított eltérési lehetőség:
lehet-e az utólagos adóalapcsökkentés teljes kizárása (Almos-ügy),vagy
nem foglalhatja magában az utólagos adóalapcsökkentés teljes kizárását (Enzo di Maura-ügy)?
Az köztudott, hogy a magyar Áfa tv. nem engedi meg az áfa-alap utólagos csökkentését a teljes, illetve részleges nemfizetés esetén.
Számlakibocsátói oldalon az Áfa tv. jelenlegi, illetve 2014. január 1. előtt hatályos szövege sem tartalmazta az utólagos adóalap-csökkentés nevesített eseteként a teljes vagy részleges nemfizetést.
Számlabefogadói oldalon a 2014. január 1. előtti, majd a későbbi hatályos Áfa törvény szövege is kizárta az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezők utólagos változásának köréből azt, amikor az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet ellenértéke részben vagy egészben nem kerül megtérítésre.
Az Európai Bíróság az Enzo di Maura ügyben azonban kimondta, hogy abból, hogy az Irányelv a teljes vagy részleges nemfizetés esetére eltérési lehetőséget biztosít a tagállamoknak, nem következik az, hogy a tagállamok felhatalmazást kaptak volna az adóalap csökkentés lehetőségének teljes kizárására.
Mire terjed ki az áfafizetési kötelezettség?
Az Enzo di Maura-ügy indokolása megenged olyan következtetést is, hogy az Uniós jogalkotó a Közösségi Irányelvekben csak azért biztosított választási lehetőséget részleges vagy teljes nem fizetés esetére a tagállami jogalkotóknak, mert ezekben az esetekben nem történik meg a teljesítés meghiúsulása, illetve az eredeti állapot helyreállítása sem.
Azaz: a szállítónak továbbra is fennáll a követelése a vevővel szemben, amelyre bíróság előtt hivatkozhat.
Abban az esetben, ha az ilyen követelések behajthatatlanná válnak, a szállító nem fog rendelkezni az általa fizetendő áfa fedezetével, márpedig a Bíróság több ügyben kifejtett álláspontja szerint az adóalap utólagos csökkentésének kizárása ellentétes a HÉA-semlegesség elvével.
Az áfasemlegesség értelmében ugyanis az államkincstár érdekében adóbeszedőként eljáró vállalkozást teljes egészében mentesíteni kell a tevékenysége során fizetendő vagy megfizetett áfa (HÉA) alól. Ebből pedig az következik, hogy az olyan összeg esetén, amiről végérvényesen bebizonyosodott, hogy nem juthat hozzá az adó befizetésére kötelezett adóalany, nem képezheti az áfa alapját, így ennek kapcsán nem zárható ki a korábban megfizetett áfa visszakérése sem.
Ennek alapján felmerül, hogy a magyar jogalkotó nem megfelelő módon tért el az irányelvi rendelkezésektől, amikor kizárta az utólagos adóalapcsökkentés lehetőségét részleges vagy teljes nem fizetés esetén: a HÉA-semlegesség elvét tiszteletben tartva ugyanis csak arra lett volna lehetősége, hogy meghatározza azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén lehetőség nyílik az utólagos adóalap-csökkentésre.
Abban az esetben, ha egy tagállam nem megfelelően ülteti át az Irányelv vonatkozó rendelkezéseit a nemzeti jogba, úgy az adott irányelvi rendelkezés (jelen esetben a 90. cikk (1) bekezdése) közvetlenül hatályosul, azaz a magyar adóalanyok is hivatkozhatnak az irányelvi szabályokra áfaalapjuk csökkentése érdekében.
Reményt jelenthet a cégeknek a HÉA-irányelv közvetlen hatálya
Mindezek alapján elképzelhető, hogy a jövőben az Áfa tv-ben is meg fognak jelenni például az áfa-értelemben vett fizetésképtelenségi (pl. végrehajtási-, és felszámolási – eljárásokhoz kötődő), illetve más jellegű behajthatatlansági kritériumok, amelyek fennállása esetén lehetőség nyílhat az utólagos adóalap-csökkentésre.
Az ilyen irányú változások azért is indokoltak lehetnek, mert az Áfa tv. vélhetően nem csak az irányelvi szabályokkal inkoherens, de némi belső koherenciazavar is tetten érhető e vonatkozásban.
A magyar vállalkozások számára az Irányelv közvetlen hatálya jelenthet némi vigasztalást, de az biztos, hogy azok a cégek, akik a fenti logika mentén belevágnak az áfaalap-csökkentéshez fűződő (vélhetően alapvető és csorbíthatatlan) joguk érvényesítésébe, hosszú pereskedésre számíthatnak:
A jogvita felvállalása körültekintő tervezést;
a következmények pontos és szakszerű mérlegelését;
a költségek és hasznok összevetését igényli;
olyan körülményeket is mérlegelni kell, mint pl. elévülés, adózói minősítés lehetséges megváltozása stb., amelyek megítéléséhez szakértelem és ésszerű kockázatvállalási hajlandóság is szükséges.