Munkába járás költségtérítése 2025-ben
Az Szja. törvény meghatározza azokat a munkába járáshoz köthető kötelező elemeket, amelyeket téríteni kell a munkavállalók számára 2025-ben. Ennél azonban többet tehet a munkáltató, ha a munkavállalói elégedettség, illetve elköteleződés a cél.
Mit kell kötelezően téríteni a munkavállaló számára?
A munkába járás költségtérítésének szabályozását az utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II.26.) kormányrendelet, valamint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 25. paragrafusa részletezi.
A rendelet meghatározza az alapvető fogalmakat, amelyek segítik a jogszabály értelmezését és gyakorlatba való átültetését. Elsőképpen azt kell megnéznünk, mit jelent a munkába járás a jogszabály szerint:
a közigazgatási határon kívülről a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő helyközi (távolsági) utazással, illetve átutazás céljából helyi közösségi közlekedéssel megvalósuló napi munkába járás és hazautazás, továbbá
a közigazgatási határon belül, a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő napi munkába járás és hazautazás is, amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét – annak földrajzi elhelyezkedése miatt – sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni, vagy olyan helyi közösségi közlekedési eszközzel tudja elérni, amelynek közlekedési útvonalát kifejezetten a település külterületén lévő munkáltató elérhetőségének biztosítása miatt létesítették, vagy módosították.
Alapeset a közigazgatási határon kívülről munkába járó munkavállalók utazási költségeinek a megtérítése, továbbá megkülönböztetünk napi munkába járást, valamint (hétvégi) hazautazást is.
A napi munkába járás a lakóhely vagy a tartózkodási hely és a munkavégzés helye közötti napi, valamint a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres vagy esetenkénti oda- és visszautazás.
A hazautazás pedig a munkahelyről legfeljebb hetente egyszer – az általános munkarendtől eltérő munkaidő-beosztás esetén legfeljebb havonta négyszer – a lakóhelyre történő oda- és visszautazás.
A munkavállalónak nyilatkoznia kell arról, honnan jár be nap, mint nap munkába, ez adja az alapját annak, hogy a munkáltató a lakcímkártyán nem szereplő tartózkodási helyről is el tudja számolni a munkába járás költségét.
Köteles a munkáltató elszámolni a közigazgatási határon kívülről érkező munkavállaló bérlet, jegy összegének 86%-át az alábbi közlekedési eszközök esetén:
belföldi vagy határon átmenő országos közforgalmú vasút 2. kocsiosztályán,
menetrend szerinti országos, regionális és elővárosi autóbuszjáraton,
elővárosi vasúton (HÉV-en),
menetrend szerint közlekedő hajón, kompon, vagy réven utazik a munkavégzés helyére, továbbá, ha hazautazás céljából légi közlekedési járművet vesz igénybe.
Fontos megjegyezni, hogy amennyiben a munkavállaló nem ad le adott hónapban jegyet, bérletet, akkor a munkáltatónak abban a hónapban nincs kötelezettsége munkába járás költségének megtérítésére.
Kivételt képez a jogszabály által megjelölt néhány különleges eset, amikor is köteles a munkáltató a közigazgatási határon kívülről érkező kolléga számára 18 Ft/km mértékű munkába járás költségtérítést megfizetni. Ezek az esetek az alábbiak:
a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nincsen közösségi közlekedés;
a munkavállaló munkarendje miatt nem vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést;
ha a munkavállaló mozgáskorlátozottsága, illetve a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló kormányrendelet szerinti súlyos fogyatékossága miatt nem képes közösségi közlekedési járművet igénybe venni, ideértve azt az esetet is, ha a munkavállaló munkába járását az Mt. 294. § (1) bekezdés b) pontjában felsorolt hozzátartozója biztosítja;
a munkavállalónak bölcsődei ellátást igénybe vevő vagy tíz év alatti köznevelési intézményben tanuló gyermeke van.
Az utóbbi két esetben a munkáltató a közigazgatási határon belül történő munkába járást is e rendelet szerinti munkába járásnak minősítheti, tehát ebben a két esetben is a 18 Ft/km munkába járás költségtérítést fizeti a munkavállaló számára.
Mind a jegyeknél, bérletnél, mind a Ft/km alapú elszámolásnál van lehetőség magasabb mértéket, összeget téríteni a munkavállaló számára adómentesen. A bérlet, jegy 86% helyett akár 100%-ig téríthető adómentesen, a 18 Ft/km minimum felett pedig 30 Ft/km-ig lehet adómentesen a napi munkába járást megfizetni.
Hazautazás esetén minden évre vonatkozóan meghatározásra kerül a költségtérítés havi felső korlátja, amely 2024-ben 56 240 Ft. Ha a munkavállaló hétvégi hazautazás címszóval jegyet ad le, aminek összege 20 000 Ft, akkor ezt számoljuk el kötelezően neki. Ha a jegyek összege 60 000 Ft, akkor maximum 56 240 Ft összegben vagyunk kötelesek kifizetni számára, de adómentesen kifizethetjük az egész összeget is.
Azaz az 56 400 forint nem adójogi korlát.
Ha azonban a munkavállaló napi munkába járása pl. Győr és Budapest között történik, amelynek összege egy hónapban több tízezer forint, akkor ennek nincsen maximuma, az összes jegy vagy magasabb összegű bérlet kifizetésére kötelezett a munkáltató 86% mértékben.
A munkavállalónak tehát
nyilatkoznia kell, hogy honnan jár be dolgozni (lakó-, vagy tartózkodási helyről),
havonta pedig le kell adnia a jegyeket vagy a bérletet, hogy elszámolhassa számára a munkáltató.
A kormányrendelet (3a) szerint, ha a bérlet vagy a jegy elektronikus úton vagy papírra nem kinyomtatható módon váltotta meg, akkor az elszámolás a bérlet vagy menetjegy vásárlásáról kiállított elektronikus számla és a szolgáltató által ahhoz kiadott igazolás alapján történik.
A költségtérítés címén (minimum 18 Ft/km) történő elszámoláshoz a munkavállalónak nyilatkoznia kell a munkahely és lakó-, tartózkodási hely közötti közforgalmi úton mért oda-vissza távolságot kilométerben, és a munkában töltött napokra ennek megfelelően kerül elszámolásra a költségtérítés.